Nem szűnt meg teljesen a bérnővéri rendszer, de szigorodtak a feltételek
Belföldi hírek, 15 Jan 2024
A Belügyminisztérium a bérnővéri rendszer teljes megszüntetését tervezte, de az komoly fennakadásokkal járt volna, így is van olyan kórház, ahol akadozik az ellátás.
Újabb fontos, a betegellátást alapvetően érintő, sőt azt egyes helyeken megakasztó változást vezettek be január 1-jétől az egészségügyben: jelentősen módosult a nem főállású szakdolgozók alkalmazhatóságának szabálya.
A kórházakban, elsősorban a szakdolgozói területen már évek óta küzdenek humánerőforrás-hiánnyal. Ezt a problémát átmeneti megoldásként a bérnővéri rendszerrel oldották meg az intézmények, vagyis úgy, hogy a főállású ápolók mellett külsős szakdolgozók érkeztek a betegágyak mellé, és segítettek be az ügyeleti sorok kiállításába.
Ez eddig kétféle módon valósulhatott meg. A klasszikus bérnővéri rendszerben az intézmények egészségügyi szolgáltatókkal (többnyire kft.-kel) szerződnek. Ezek a szolgáltatók szakvégzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozókat alkalmaznak, akiket kiközvetítenek azokba a kórházakba, szakrendelőkbe, ahol szükség van a munkájukra. Ebben a modellben a bérnővérek a szolgáltató cégekkel szerződnek, a cégek pedig a kórházakkal, méghozzá úgy, hogy kizárólag személyi jellegű egészségügyi szolgáltatást nyújtanak – magyarázta lapunknak Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) vezetője.
A cégek feladata, hogy rendszeresen biztosítsanak meghatározott számú, különböző képzettségű egészségügyi dolgozót a velük szerződésben álló kórháznak. Ez a klasszikusnak nevezhető bérnővéri rendszer korlátozott keretek között ugyan, de most is működik, tehát nem szűnt meg január 1-jével. Noha a kormány eredetileg be akarta szüntetni, az év elején életbe lépő rendelet csak szűkítéseket tartalmaz, például azt, hogy
egy héten összesen 12 órát dolgozhat az adott egészségügyi intézményben a bérnővér (és a bérorvos).
A külsős egészségügyi dolgozók ideiglenes foglalkoztatásának másik módja a munkaerő-kölcsönzés. Ez esetben általános (tehát nem kifejezetten egészségügyi portfóliójú) munkaerő-közvetítő cégekkel szerződnek az egészségügyi szakdolgozók, akiket ezek a vállalkozások közvetítenek ki a kórházakba. Látszólag nincs különbség a két módszer között, Soós Adrianna szerint azonban két külön műfajról van szó. Az egészségügyi szolgáltató cégek ugyanis amellett, hogy biztosan tudnak szakdolgozót küldeni az adott munkakörbe, a szakmai felkészültségükre is garanciát vállalnak. „Ez egy tartós foglalkoztatási forma. A jogszabály is rögzíti, hogy elsősorban azokat kell és lehet bérnővérként alkalmazni, akikkel már bizonyítottan jó volt az együttműködés, tehát jó referenciával bírnak” – mondta a FESZ vezetője.
A munkaerő-kölcsönző cégeknél viszont sokkal kevésbé érvényesülnek a szakmai szempontok. Ezt a fajta munkaközvetítést szüntették meg január 1-jével, és ezzel Soós Adrianna is egyetért.
Az a megoldás tehát, hogy valaki bérnővérként, vagyis ne főállásban dolgozzon kórházakban, nem szűnik meg, de erősen visszaszorították. Soós Adrianna hozzátette, az eredeti elképzelések szerint a rendszert teljesen megszüntette volna a Belügyminisztérium, ám végül csak a korlátozás mellett döntöttek. Ami nem meglepő, hiszen bérnővérek nélkül nem lehet felállítani ügyeleti vagy műszaki sort azokban a kórházakban, ahol nincs elég ápoló.
A tartós munkaerőhiánytól szenvedő kórházakban eddig csak úgy tudták fenntartani az ellátást, a műszakokra csak úgy tudták kiállítani a törvényileg előírt számú ápolói személyzetet, hogy bérnővéreket hívtak.
Az egészségügyi szolgáltató cégek által kiközvetített szakdolgozók esetében külső munkavállaló kerül be a rendszerbe, vagyis valaki, aki nem főállásban dolgozik az intézményben, és ez mindig kockázatot hordoz magában. A Belügyminisztérium szándéka az, hogy elsősorban főállásúak dolgozzanak a kórházakban, mert ők azok, akik pontos helyismerettel rendelkeznek, tudják, mi hol van, milyen eszközök vannak, azok hogyan működnek, és ismerik az orvosokat. Vagyis főállású ápolókkal nagyobb a betegbiztonság, ráadásul ha külsőst kell beszervezni az ellátásba, az mindig bizonytalanabb: nagyobb a kockázata annak, hogy a bérnővér nem jön, vagy a következő nap másvalaki érkezik.
Ahhoz azonban, hogy a kormány szándékai teljesüljenek, és csak főállásában, vagyis az egészségügyi jogviszony keretei között dolgozzanak a szakdolgozók a kórházakban, több feltételnek is teljesülnie kell Soós Adrianna szerint.
Soós Adrianna egy új trendre is felhívta a figyelmet, a FESZ-t ugyanis több munkaerő-közvetítő cég is megkereste azzal az ajánlattal, hogy külföldi, elsősorban Fülöp-szigeteki munkavállalókat hoznának a magyar egészségügybe. A szakszervezeti vezető bár jó munkaerőnek tartja őket, az egészségügyi munkaerőhiány megoldását elsősorban olyan fizetéssel rendezné, amellyel az ijesztően sok hazai pályaelhagyó ápoló visszatérne a szakmába. Bár a mostani bérrendezést jó iránynak tartja, heti negyven órában szerinte legalább 30–40 százalékkal magasabb kereset kell ahhoz, hogy vonzóbb legyen a szakdolgozói munkakör.
Forrás, és a teljes cikk: 24.hu
Szerző: Benke Ágnes
Illusztráció: Dall-E
