“Dokiduma” 2
Belföldi hírek, 2023. szept. 25.
Mai írásunkban az orvosi-egészségügyi szóhasználat néhány érdekes példáját szeretnénk bemutatni, és hangsúlyozottan nem a medicinális szaknyelvvel, hanem a szakzsargonnak nevezhető nyelvi fordulatokkal fogunk foglalkozni.
Az eredeti kutatás több csoportra bontja a szlengeket, de mi most csak kettőt veszünk elő.
A következő fontos zsargon teremtő erő a RÖVIDÍTÉS igénye.
Az orvosi szaknyelv tele van rendkívül hosszú, bonyolult, jobbára latin-görög és angol eredetű szakkifejezésekkel, így természetesnek kell tekintenünk a rövidítések hihetetlen burjánzását. Ez a rövidítési mánia ráadásul egyáltalán nem csak zsargonként jelenik meg, hanem a hivatalos szaknyelvet, a szakirodalmat is teljesen átitatja. (Egy orvos körülbelül 2-300 rövidítést használ „aktív szókincsként”, és még ugyanennyit ért meg adott helyzetben!) Gyakori eset, hogy az egyik szakterület művelője nem érti meg egy másik orvosi szakma ott bevett, szaknyelvinek tekintett rövidítéseit. Ez mutatja, hogy még a határvonalat is nehéz meghúzni a szaknyelv és a szakzsargon között.
Néhány, tisztán zsargonnak tekinthető példa:
DEKU (decubitus, felfekvés),
FUNDÁLNI, FUNDIZNI (infúziót adni, infúziót bekötni),
SÜFER (sürgősségi felvételi részleg),
BÉEFÓ (betegfelvételi osztály). A két utóbbi gyakorlatilag ugyanazt jelenti az egészségügyi struktúrában, mégis volt szerencsénk hallani két kolléga beszélgetését, amelyben ezt csupán több félreértés után sikerült tisztázniuk.
Forrás: Dr. Bandur Szilvia–Dr. Grétsy Zsombor, DOKIDUMA- Az orvosi szlengről (Édes Anyanyelvünk 21/3 (1999. június): 7)
